Azonos rákgyógyszerek, egyenlőtlen esélyek: magánszolgáltatások a rákgyógyításban

Legálisan vásárolhat ma már bárki magánúton soron kívüli ultrahang, MRI, CT, PET CT vizsgálatot, rendelhet laboratóriumi leletet, kezdeményezheti tumorszövete molekuláris diagnosztikai elemzését, kérhet specialisták magánrendelésén konzultációt és másodvéleményt, rábízhatja az ellátása megszervezését betegútszervező cégekre is, sőt kezeltetheti magát akár külföldi magánklinikán. Mindez kizárólag pénz kérdése. De miről adjon tájékoztatást a kezelőorvos az állami rendelésen? Csak azokról a vizsgálatokról, kezelésekről és gyógyszerekről, amelyeket az adott kórházban vagy klinikán nyújtani is tud a betegének, vagy térjen ki azokra a lehetőségekre is, amelyek az állami ellátásban nem elérhetők? A Rákgyógyítás Magazin e kérdés betegjogi vonatkozásait járta körbe, s az onkológiai betegeknek nyújtott magánellátások dilemmáiról megkérdeztük vezető főorvosok véleményét is.

Egy betegnek joga van tudni minden olyan lehetőségről, amely az egészségi állapotát kedvezően befolyásolhatja. Ez vitathatatlan tény. Megvalósulását ugyanakkor számos körülmény – leginkább az időhiány – befolyásolja a mindennapi betegellátás során.

– Az ambuláns rendelésen előfordulhat, hogy három perc jut egy betegre, hiszen negyven másik páciens vár a folyosón arra, hogy bejusson. Ennyi idő alatt kell mindent megbeszélni, válaszolni a kérdésekre, fontos orvosi információkat és biztatást adni a betegnek. Ez nagyon kevés idő. Viszont a nap végén nem küldhetünk haza húsz beteget azzal, hogy rájuk nem került sor, mert a többieknek több időre volt szükségük – említ egy mindennapos feszítő problémát dr. Baki Márta, a fővárosi Uzsoki utcai Kórház onkológusa. A tájékoztatáshoz való jog „versenyez” tehát az ellátáshoz, sőt az emberi méltósághoz való joggal.

Az egészségügyi törvény az orvosokra feladatot és felelősséget ró, de mozgásteret is enged. A tájékoztatáshoz való jogról szóló fejezet első mondata úgy szól: „a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra.” Annyi információt kell átadni, amit a beteg be is tud fogadni. Az egyéniesített forma azt is jelenti, hogy az információnyújtást a beteg számára érthetővé kell tenni: figyelemmel kell lenni felkészültségére, aktuális érzelmi és mentális állapotára is.

A tanulmány további részét ide kattintva olvashatja el!

Forrás: rakgyogyitas.hu!